dalom. 23. Pecteii (Vola) Felderi, Kaeree. A föltűnően részaránytalan állat jobb teknője vau gyűjtésemben. Ez egészen sima és nagyon lioltozott. Kareer ' rajzával teljesen azonosítható, azonban feltűnően kicsi, átmé- rője csak 16 mm. 24. Venus islandicoides, Lam. 25. Venus sp. 26. Dentalium ivourvum, Een. Gyakoriságát tekintve a szakáll! tufának legközönségesebb alakja. (Mintegy 28%.) Különös, hogy Közép- palojtán nem fordul elő. 27. Dentaliwií, nov. sp. ? A kisebb fajok közül való. A héj igen- vékony és lapított henger- alakú; keresztmetszete tehát kerülék. Kissé hajlott; fénylő. Fölületét hármasával egymáshoz közelebb álló gyűrűk díszítik. E gyűrűk azonban nem bemélyedések, — mint a 1). ebiü'uetim-on és Jani-n, hanem csupán a héj anyagának (talán vastagsági) változásától előidézett fénytörési ár- nyalatai. Mind e mellett világosan kivehetők. Az egyes hármas-gyűrűk egy- mástól kb. r.5 mm-uyire vannak. A ]). eburneum-tó\ a héj vékonysága, lapított alakja és a fent leírt gyűrűkben különbözik ; míg a D. Jani. HöEN.-től még távolabb áll, hiert ennél a héját díszítő gyűrűk még az eburneum-énál is sűrűbben sora- koznak. Csupán egyetlen fogyatékos példányom van a szakalli tufából, azért egyelőre nem merem határozottan új fajnak venni. 28. Cerithium, sp. 29. Pijrula (Ficula) condita, Brong. 30. Trochus cf. patulus, Beocc. Kisebb a typusosnál. * F. Karkee: Geologie d. Kaiser Franz Josefs-Hochquellen Wasserleitung. Wien 1877. 308 GAÁL ISTVÁN 31. Tiirritella hicarin<tlti, Eichw. Eitka. (Kis termetű). 33. Turritella turris, Bast. Elég gyakori. (Kis termetű). Dnjozoúl; és ostracodiil- meghatározhatatlan töredékei. A szakalli rétegek kétségkívül felsö-mediterráu korúak. Faunájuk- ból azonban több jellemvonást fel kell említeni. Már ZiTTEL kiemeli, hogy a terczierben a csigák túlsúlyra jutnak a kagylókkal szemben; Szakállon pedig 5 gastropoda faj áll 16 lamelli- branchiata-faj ellenében s így e csoportosítás jellemzi az itteni faunát Másodsorban ki kell emelnem az összes alakok föltűnő kicsi ter- meteit, a mire már a fennebbi leírásban ismételve reá mutattam. A lelőhely leggyakoribb alakja a Heterostef/iiia costdtn, d'ORB. és a DentaUuin incunnoii, Een. Eddigi adataim szerint 20 — 28 °o -ot tesznek ki. Az ily módon jellemezett faunának nem könnj'ü a legközelebbi rokonára ráakadnunk. Mint legközelebb eső ismert területen, a Cserhátban mindkét gyakori fajunk előfordul. (A többi faj annál kevésbé. Schafarzik Tót- marokházáról sorolja föl a 1). incnrvutvol, a nélkül, hogy gyakorisá- gát megemlítené. Fontos azonban a Garáb közelében levő Kozícska- hegyi föltárásról írt következő jellemzése. (I. . . Az andezit tufának egy foszlányát látjuk, melynek fedőjében egy mediterrán korbeli lerakódás fordul elő. » Ez . . . « rögös és szennyes szinű, laza mészkő mely tele van szerves maradványokkal. Apró pecte- neken kívül csak még egy echinida töredéket, valamint egy kis osztrigát találtam benne, tele van azonban a Hetewsteuiixi costuta. d'OEB. miliói- val. . . . Ezen homokos mész semmi egyéb, mint a lajtamészkö zónájá- nak egy parti lerakodása, a mely leginkább hasonlítható a bécsi me- dencze Pötzleinsdorf melletti homok lerakódásaihoz, a melyek tömegesen előforduló foraminiferáikról (amphistegina, heterostegina stb.) híresek. D'Oebigny a H. coslata-i Nussdorfról czítálja, hol az ú. n. amphisteginás márgákban előfordul, melyek Fuchs T. szerint alárendelt módon az ottani nulliporás- vagy lithothamniumos-mészkövekhez csat- lakoznak. Szöllősön különben a H. costata típusos felső-mediterrán már- gákban fordul elő, úgy hogy kor szempontjából a garábi heterosteginás rétegek szintén felső-mediterráunak tekintendők.* (I. m. 227. 1.) Nagymaros környékének felső-mediterránjával már alig egyeztet- hető össze. Közös alakjaik nagyon közönségesek s így semmit sem bizo- nyítanak; ezenfölül itt a Hcterosle<ii)m costata, d'ORB. Böckh H. szerint alsó-mediterrán homokkőben fordul elő. (Udvarhely puszta.) Középpalojta faunájával sem egyezik (csak 4 faj közös); annál ADATOK AZ OSZTROSKI-VEPOR ANDESIT-TUFÁINAK MEDITERRÁN FAUNÁJÁHOZ. 309 szembeötlőbb, hogy a 4 faj között egy új : a Pcden eristatus, Bronn. var. mediterraneus. Gaál s egy igen ritka, a Pecteti sarmenticius, Goldf. látható. A hazai ismert felsö-mediterrán rétegek faunájával való összehason- lítás eredményét a szakalli biotit-andesit tufa korának meghatározása szempontjából a következőkben foglalhatjuk össze : A Kastély-hegyi szelvény szerint a biotit-andesit tufa az alsó- és felső-mediterrán határán ' kitódult breccia, illetve a közbe települt kon- glomerat fedőjében fordul elő s így a felsö-mediteránnak felsőbb szín- táját képezi. Ezt bizonyítja faunája is, mely a garábi, illetőleg pötzleins- dorfi heterostegina tartalmú rétegekével rokon. ÖSSZEFOGLALÁS. Hogy a föntebbiekben ismertetett három lelőhely faunájának egy- máshoz s a főbb hazai lelőhelyekhez való viszonya jobban szembe- tűnjék, következő táblázatba (1. a 310. és 311. oldalon) foglaltam öss/e. Az amphibol-, illetve biotit-andesit tufába temetett kövületek tehát a mediterrán korra, még pedig ennek inkább fiatalabb rétegeire (11. medi- terrán) utalnak ; határozottan kitűnik azonban, hogy a felsöesztergályi fauna idösebl) a más kettőnél. Épp ily világosan szembetűnő, hogy parti vagy tán még inkább sublitoralis faciessel van dolgunk. A középpalojtai tömérdek pteropoda jelenléte — melynek oka hatalmas vulkáni működés és ennek kisérö jelenségei: a talaj -ingadozás, vihar, stb. lehetett — még nem bizonyít mély tengeri üledék mellett. A kövületek legtöbbnyire köbéi alakjában lelhetők. Szakállon azon- ban gyakori a teljesen ép héj is. A közösnél azonban sokkal több az elkülönítő vonás. Felsöesz- tergályon a kagylók és tűskebőrűek uralkodnak, e mellett itt van a legtöbb állattörzs képviselve, míg Középpalojtán, a hol a puha- testűeken kívül csak foraminiferákat találtam, a lamellibranchiata-fajok száma egyenlő a glossophorakéval. A fajok közül gyakoriságra a tömén- telen vaginella után az Apporhais pes pelecani következik. Szakállon legtöbb a Heterostegina costata a a Dentalium incurvum. E faunák egymástól teljesen elütő voltát legjobban az bizonyítja, hogy az egyes lelőhelyek leggyakoribb fajainak nyomát sem lelhetjük a más két helyen ; s e mellett egyetlen faj sincs, mely mind a három lelő- helyen előfordulna. Ennek tulajdonítható, hogy vulkáni kőzetből oly gazdagnak mond- ' Lásd a Cserhát, Felső-Esztergály, Borosznok, Nagymaros andeBÍt-brecciái- nak korát. Fulatani Kőzlüny. XXXV. kőt. 1905. 21 310 GAAL ISTVÁN A kövület neve Alsó- mediterrán Felsö-inedit srrán & ■3 M 11 as -§1 OJ—T .!-2 •1 .2 o" ■3 a.S II 2 s 09 1 1 II -o a; "3 Cl, KI :0 X 1 "2 3 o'g a ií pqrr l^ cc K O iz: n Echinodermata. 1 Cidaris sp. „ „_ _ _ _ + . 2 Clypeaster crassicostatus, Ag. + , ó. 3 Conoolypus plagiosomus, Ag. __ + . + 0. 4 n sp .,„ + 5 Echinocyamus transsylvanicus, Lbe. ._. ... + L. 6 Goniaster sp. _._.__ _.. _ + 7 Scutella Vindobonensis, Lbe. ._ + 6. 8 Schizaster Karreri, Lbe. + , 0. 9 « sp. __ ._ ... _ ..„ _ + , , 10 « sp. _. _. + , 11 Spatangiis cf. austriacns, Lbe. MoUusca. A) Lamellib?'anchiata. -i- + 0. líÜ Arca dihivii, Lam. _ _ _ ... _ + + 4- + + + 4- + B.L.O. 13 Astarte triangularia, Mont. ._ . + , , B.L. 14 Cardita scalaris, Sow + L. 15 Cardium (edule, L. ?| _ ._ + Ki « hiaus, Bkocc _ + , + + + B. 17 « Turonicum, May? _ + + + B.L. 18 Cytherea sp. ._. .,_ ._. + — 19 Corbula gibba. Olivi. ._ _ + + + + B.L. 20 « (Lamarcki, DuJ.?) , , + . . 21 <c (carinata, DüJ.?) -i- + . -i- B.L.O. 22 Ervilia (podolica, ElCHW. ?) -i- 23 (1 (pusilla, Phil. ?) + B.L. 24 Léda fragilis, Chemn + 4- B.L.O. 25 « pellucida, Phil. ? , , , + . — 26 « sp. __ + 27 Lima hians, Gmel + 28 « cf. inflata, Chemn _ , , . . + . . L. 29 « inflata, Chemn. nov. var. undulata, Gaál _. -^ 30 Limopsis aurita, Brocch _.. . . -i- . . . 31 Lucina columbella, Lam. , , -i- . -i- + + B.L. 32 Mactra triangula, Ren. ? . , + ' . . 33 Ostrea digitalina, Dub. „. .._ _ + -i- + -i- -i- L.'O. 34 Pecten cf. sarmentieins, Goldf. . , . + -i- B. 35 « aduncus, EiCHW. ? _ .- -4- -i- + -i- -i- -i- B.L. 36 « eristatus, Bronn _ , -i- + -i- + , L. 0. 37 « eristatus n. var. medi- terraneus, Gaál - -. _ _ .„. _ + + 38 Pecten Felderi, Kareer , . + . , . Ó. 39 « sp. _ _ , , . -i- , , , , 40 Peetuneulus pilosus, LiN. + + + ,+ . -t- -h + B.L. 41 Teliina sp . . 4- . . ADATOK AZ OSZTROSKI-VEPOR ANDESIT-TUFAINAK MEDITEEKAN FAUNÁJÁHOZ. 311 Alsó- Felső-meditterán mediterrán CD-^ 03 a aa ^ ■D aj M ^ 03 j:3 M ^ <o OrS M -o A kövület neve a ■o i! a u *« .2 03 r— * 1" a; cc CD ' N] "5 c o. ■ o 2_ II i a ki 1 1 O ■ ce 1 3 Eíi^O 2 ' IMI II a -o — ! ű » 1 ö So-o JS i C CÖ 0) íS z w'd Cl, 03 : W o ^ w 1 i-l Venus islandicoides, Lam . + . • i • . i B. 1 43 « (plicata, Gmel.'?) , , -t- + . + B.L. 44 sp _,. .... , , , + + . . , 45 « sp. _. ._ .... .... _ ... B) GJossopTiorct. a) Scaphopoda. -i- 46 Dentalium Batlense. Paktsch __ . + + B.L.O. 47 « Bouéi, Desh. ._ _ , + '. < B.L.O. 48 « entalis, L. .. _ _. _ + + . B.L.O. 49 « iricurviim, Ren. _ -i- + . ; B.L. 50 • Jani, HöRN. ..„ ._ ._ , -i- • L. 51 « mutabile, Doderl. , + -t- B.L.O. 52 « nov. sp ._. _ ... b) Gasteropoda. • • + • 53 Aporrhais pes peleeani, Phil + + , + + B.L.O. 54 Buccinum serratum, Brocc. .„ . + . 55 « sp — ._ .... ._ J , + , , 56 Bulla Broochii, Micht . + . L. 57 « sp. .... , , + , , 58 Cerithium sp. _ _. _. . + , . 59 Fusus Virgineus, Gret. ? „, ', + , B.L.O. 60 « sp. _. _ _ .... + , , , . 61 « sp.?... , . + . 62 Mitra cf. striatula, Beocc._. _ + L.'o. 63 Natica sp. .... .... , + , 64 « sp. _. ._ _ .„. . . . + 65 Pyrula condita, Brong. + + +